Tehát az első, ami nem is annyira első, se órában, se napban, de már hétben se, ugyanis kerek 9 napja vagyok itt kinn a dzsungelben.
Hogy miért vagyok itt ? - Jöhetne a sok maszlag, hogy mert angolt akarok tanulni, mert itt jobban lehet keresni, mert fiatal vagyok és kell a kaland... semmi ilyesmi. Én élni jöttem ide ki, mert többet akartam.
Többet mint amit otthon el lehet érni, és ilyenkor megint jön a "de hisz otthon is el lehet érni"... na de milyen áron és hogy ? Ez a nem mindegy. És most még! úgy gondolom, hogy itt könnyebb lesz az amit elterveztem.
Minden kezdet nehéz, és én fel is készültem erre, mind lelkileg, mind tapasztalat szerzés gyanánt. Ugyanis hiába van diplomám otthonról, én is benne vagyok abba a közel 60-70%-ba aki nem tudott elhelyezkedni a szakmájában a friss diplomával. Ismétlem a szakmájában. Mert lehet ez a ráta 20%-os munkanélküliséget mutat amikor a KSH büszkélkedik azzal, hogy nálunk alig van munkanélküli diplomás, de ne vegyük már egy kalap alá azokat, akik a mekiben dolgoznak meg azokat, akik egy nagy multi irodai szekciójában, diplomátol függően melyik emeleten .
Így tehát fogtam magam és eltanultam a pincérkedés csinnyát - binnyát amennyire időm és energiám engedte, minden lehetőséget megragadtam a jó öreg Marriott Hotelben :)
Fél év elég is volt, és még gyűjteni is tudtam a kinti kezdeti időszakra, amíg "be nem indulnak a dolgok".
Nem mellesleg egy elég nívós helyről kaptam angol referenciát, amiért itt kinn szeretnek nagyon, úgy néz ki.
So then ... mivel elég sokan nyaggattak , hogy – hogy s mint
ment a ki út, így egybe elégítek ki mindenkit afféle gruppen stílusba.
Természetesen akit nem érdekel tovább görget :)
Otthon Wizzair-es jegyvásárlás Lutonba, csakhogy spóroljunk
ahol tudunk persze... :) 24kilós bőrőnd + 6,5 kilós kézi megrakva irány a
reptér szombaton. 10:40-re kinn is vagyunk, Ferihegy 2B ..fasza, gondoltam még
unatkozni is fogok a váróban hiszen kapuzárás 11.50. Meg a nagy f...szt. A
Wizzaires hölgyikék úgy gondolták , hogy a már amugyis az Arrivals/Departure
tábla alá szoruló (ez kb a bejáratát jelenti a reptérnek, kígyó sorban) cirka
100fős mindenre elszánt Ukrain/Brittishbe igyekvő ember hadseregnek elég ha a 4ből,
1 Check in működik. Mondanom se kell, hogy mire oda adhattam a kis internetes
papírocskám + nagykoffert addigra ki izzadtam magamból az aznap reggeli kv-t és
a mutató 11:47-et mutatott.
Oké, gyerünk tovább, de merre ? Kövessük a tömeget, Oké! Ez
bejött. Na de valahova eltünt az előttem álló 80 ember. Áhá, megvan. Ide !
Fémkereső, gonoszan néző határőrök és aranyosan vigyorgó hölgyikék ismét akik
ha kell a bőrt is lehúzzák rólad csak találjanak valami gyanusat !
Hát én ezt nem várom ki...olyan kellően gabcsisan a kígyózó
kordonok alatt át sonfordálva és már-már tekintetükkel ölni készülő ázsiai
bevándorlókat megelőzve bevágtam kb. mindenki elé.
Zsír, csak egy ember állt előttem. Olvasom az üzit separate
Laptops. Óóó, hogy mennétek a.... mert én mindent úgy pakoltam, hogy épphogy
miniméterre pontosan beférjen, de mindegy a kedvetekért kiszenvedem. Övet le,
kulcsot, telefont szokásost ki. Gatya mindjárt le esik... megyek a detektor
alatt PIP-PIP-PIP ártatlanul közlöm a kislánnyal „fémből van a gomb a gatyámon”
én marha... Engem semmibe véve felordít a lányzó „Rutin ellenőrzés” . Hát
mondom ilyen nincs... meg is jelenik kesztyűben a nyertes (merthát én voltam a
főnyeremény) és már jön is a vezényszó „Kezeket fel” engedelmesen és higgadtan
követtem az utasításokat, átfogdosott ahol jó volt neki, aztán „Cipőt le” ...
hát apám ebbe nem lesz köszönet gondoltam :) legalább ennyit törlesztek :)
Mivel nem találtak semmit, így mehettem, de az óra ekkora
már 11.55-őt mutatott. Oké ki a vizsgálóból, őv a kézbe, és futás. De merre ?
Sehol egy tábla. Áhh de mégis a következő felirattal : London(LTN)
W7832487236487236486 oké, köszi, ez mit jelent ?
Felirat : „B” jobbra „A” balra. Vakszerencse, legyen a B !
Futás futás futás, majd bele ütközök 9 kapuba. Melyik az enyém? Sehol semmi
felirat, majd a 2km-re lévő kapunál halvány rózsaszín színek támadnak... na
mondom ez vagy egy T-mobilos reklám vagy az én drágalátos Wizzairem. Ha nem
akkor már úgyis mindegy. De nyertem (ismét) és annyit mond a világ legkedvesebb
hangján a hölgy, nyugodjon meg eléri, már nem kell sietni, persze mindezt
angolul, ami lehet a 007-es sármomból maradt még meg benne a Skyfall-ból. Majd
mondtam neki, édes anyanyelvünkön, hogy oké, akkor én pedig amíg nézitek a
papírt felcsatolom az övem, mindezt úgy, hogy kilógott addigra már a fél
p...csám .
És jött a másik csajtól a mondat amit nem akar soha senki
hallani aki egyszer elszánja magát egy utazásra... a mondat így hangzik :
„Valami nem stimmel”
Ekkor estem át minden holtpont szerű dolgon és a cukrom és
kb. minuszban lehetett már, így csak annyit kérdeztem, a 18:15ös gépre azért
még jó vagyok ? :D
Ment a huza-vona , míg addig addig győzködtem a két lányt,
hogy felengedtek a gépre. És husss....
Londonban már annyira simán ment minden , hogy említésre se
méltó. Mint kés a vajon.
Címszavakban : Leszáll, csomag magamhoz, easy bussal
belváros, onnan pedig haza metróval. Sima liba.
Azért még kiegészíteném egy picit az ittenit. Easy Bus-nál a
következő tábla fogadott : No Cash ! Only Credit or Debit Card. Fasza. Csak
cash volt nálam, ment a telefon közben már Balázzsal aki eddigre hívott, hogy
merre jársz ? Mondom itt, de nincs nálam kártya itteni (nyílván), aztán hoppá,
várjunk csak , hisz elfelejtettem levenni az Otp-s kártyáról a pénzt otthon.
Mázli. Elfogadták a mastercardot. És már irány is a 9-es állás ahol várt a
kisbusz, ami egészen Earls Courtig behozott cirka 50perc alatt. Ott
találkoztunk Balázzsal akivel jöttünk is haza ide : Hounslow. Kertvárosi rész,
csendes környék, bár közel a Heathrow reptér. Hasonló mint vecsésen, meg lehet
szokni.
Pár kép a környékről :
Tiszta Harry Potter feeling :)
Mikor megérkeztünk, lepakoltam megtettem a szokásos kötelező köröket, a lakótársaknak bemutatkoztam (10-en lakunk 3 szinten) és már mentünk is a High Street-re bevásárolni az alap dolgokat, és persze megismerni mit hol kapok majd meg. Első utunk a 99'p -s boltokba vezetett , ahol ahogy azt a neve is elárulja minden 99p. Na de nem úgy mint otthon a 100ft-os bolt, hogy a licit onnan indul és a határ a csillagos ég. NEM. Itt tényleg minden ennyi. A márkás tusfürdőtől kezdve a fogrém, a müzli, a tej(2 liter), a fanta, cola és barátai, a mosópor, az öblítő szóval tényleg. Olcsón meg lehet itt úszni majdnem mindent.
Balázs szavaival "az első 2 hónapban az Iceland a barátod lesz". Elsőre nem értettem , de amikor néztem a mirelite áruinak az árát, már tudtam miért mondja. 24 darabos chicken nuggets 1font. Csak 1 példa :)
Nagy zacskós mirelite hasábburgonya 1font (8napja vettük, kb. 4x ettem belőle és még több mint a fele megvan szóval nem kevés). Olaj szintén 1font. Na szóval, a kaján lehet spórolni rendesen.
Majd haza és alvás.
2. nap Vasárnap
Gyorsan Oyster feltöltése heti bus jeggyel , mert tudtam, hogy mozgalmas lesz a jövőhét. Otthonra még egy két apróság vásárlása, majd egy kis grillezés a kertben mivel sütött a nap , jó idő volt és ezt ki kell használni itt kinn, mert nagyon ritka. Sikerült is, jót ettünk és legalább kicsit jobban meg ismertem mindenkit.
---Itt meg jegyezném, amióta kinn vagyok 1x esett az eső, az is este, tehát meghoztam a szerencsét ---
3. nap Hétfő
NI number hívása, természetesen egy indiai csajjal beszéltem, akinek minden második szavát vissza kérdeztem, ugyanis olyan szintű akcentussal rendelkezett, hogy a google fordító sírva fagyna le. De megoldva, may 3. - 11:45-re interjú . Nagyon tuti. Nem is kell sokat várnom rá. (2nap múlva már jött is a levél postán, ahol a kis aranyos a nevemet úgy írta fel , hogy "Farars Gabor részére" . Sebaj. Majd legfeljebb meglepődnek, hogy mégse ez a real name.
A hívás után, irány a vásárló utca, mert kell vegyek egy hátitáskát amit nem tudtam otthonról hozni , mert már sehova se fért volna el, így is a tégla bőrönd inkább ovál volt , de majdnem kerek úgy megtömtük. Puma tatyó, elég jól néz ki, 15font. Ennyiért otthon nem hiszem, hogy kaptam volna.
Ezután ismét robogtam haza, és bepakoltam a pincér felszerelést, mert tudtam (köszi Balázs), hogy az agencynél ahova készültem épp, majd be kell mutatnom. Otthon ilyen nincs egyébként, de itt biztos már sokszor ráfáztak azzal, hogy "Van Uniform? Ófkórsz, hogy van! - és nem volt "
Cirka 2óra alatt be is értem bussal a centrálba, google maps sokat segített, és az agencynél registraltam. Referenciát elfogadták tetszett nekik, papírokat lefénymásolták, regisztrációs lapot kitöltöttem, ruhákat egyesével átnézték, az is tetszett nekik. Mellény van ? Mondom nincs. Hiba! Mind1 megoldjuk. Kapsz tőlünk egyet 10fontért. Ha vissza hozod , vissza kapod a 10fontot. - Hát legyen.
Holnap ráérsz ? Hát persze , hogy rá.
Akkor kéne menni az Intercontinentalba reggeliztetni. Megnézzük mit tudsz. - Oké mondom mi baj lehet.
De ez csak traine day, nincs fizetés. - Rendben.
Ha végeztél, gyere onnan ide egyből, és kiértékelünk. - Tisztára mint egy államvizsga ...
Elváltunk szépen, én haza robogtam kb. 20.30 -re értem a házunkhoz. Megnéztem neten hova kell menni másnap és alvás éjfél körül.
4. nap kedd
4.30 körül kelhettem, ha jól emlékszem, 7-re mentem és nem akartam elkésni. Kezdeti spórolás miatt vettem bus bérletet az elején, és mivel 10milliós város ez a kis Londonocska, így vele járója , hogy dugó van. Mindig , mindenütt. Kivéve hajnalba! Thanks god!
Nem volt kudarc élmény az első napom, sőt, már 6-ra oda értem. És mivel rengeteg időm maradt, így lőttem egy két képet az Interrel szemben lévő parkból :
Első nap egyből itt :) tetszett a dolog !
Ebbe tök véletlen csöppentem bele munka után , nem tudom merre vonultak.
Miután végeztem, beszélgettem még egy kicsit a managerrel, megvoltak elégedve a munkámmal , minden rendben ment. Indultam is a Great Portland Street -re az agency-be beszélgetni egy kicsit. Ahol a boss Maria, már meg ismert egyből és tárt karokkal fogadott. Ezzel be előzve minden várakozott.
Kérdezgette tetszett e a munka, és hogy mit mondtak rólam ? Csupa jót ! Persze! :) Magamról nem mondanék rosszat. "Szóval akkor, akarsz nálunk dolgozni ?" - Nyilván ! Ezért vagyok itt.
Akkor kéne menni szerdán,csüt,péntek a Millenium Hotelbe F&B Banquette, menni fog ? - Hogyne menne, ehhez értek, végre Banquette. Majd oda mentem az egyik asszisztenshez aki szintén magyar mellesleg (mindenhol ott vagyunk), és vissza adtam a fekete mellényt, mert idő közben szereztem a Balázstól egyet. Neki úgyse kell hisz ő szakács nem pincér :P 10font back, mindenki boldog. Irány haza....opppáré mégse, mert miért is ordít torka szakadtából a Maria ? "Ráérsz ma ?" -Persze (gondoltam kell a pénz, nem aludni jöttem ki) "Kéne menni ide meg ide, oda találsz ? " - Hát hogyne, van okos telefonom és én se vagyok egy hülyegyerek. Akkor 4-re kéne oda érni. ... Ez volt 12-körül. Cél : Massimo étterem.
Meg is néztem hova esik és már a megfelelő buson is voltam. 1órával előbb értem oda és mivel odafele úton járt a fejem, mint a ringlispil , így konstantáltam : volt egy folyó! Húhú ez nem lehet más mint a Temze, ha temze és Central London, akkor London Eye hűhű, ha London Eye, akkor Big Ben ! Összeállt a kép, és már meg is volt a program arra az 1 órára ! Kellemeset a hasznossal ! Parkok mindenfele, ami nekem kifejezetten tetszik Londonban, úgyhogy az egészet egy kis pihivel zártam le egy dombon. Szundi lett a vége, még szerencse, hogy állítottam ébresztőt. Pár kép :
16:00-ra bementem, recepción útba igazítást kértem merre találom a managert,dressing roomot és, hogy mi lesz ma este. Egy olasz srác körbe vezetett és megmutatta a dolgokat, szép elegáns étterem, csupa sznob vendéggel akik isszák a 80fontos pezsgőjükből már a 4.iket. Egyelőre csak 5ember ,de estére nagy buláj lesz. Szóval tehát a srác körbe vezet megmutat mindent, de a bökkenő , hogy a beszélgetés nagyon a konyhára terelődik, majd mondja, akkor kezd el törölni a tányérokat. Cirka 150 tányér volt felstócolva. Mondom oké. Majd beszélgetünk beszélgetünk, és végül amikor már nagyon gyanus volt a szitu, rákérdezek. Ugye nektek pincér kell ma estére ? Válasz : nem , te itt leszel a konyhába mint afféle mosogatós. Oké stop, beszélek a managerrel várj meg itt. Elmondtam VOLNA a problémát, ha nem pont akkor kezdenek bele egy meetingbe. Hát tartott 1óráig addig elvoltam csináltam a rám bízott feladatot. Majd bejött és vázoltam neki, hogy ez most komoly ? Délbe még egy 5 csillagos hotelbe reggeliztetek, mint pincér, most meg Kitchen Porter? Azt mondja ők azt kértek. Hát jó akkor ez itt egy kibaszott big mistake... azt mondja, várj itt, felhívom a Mariát. Kiment a konyhából. 20perc elteltével egy csaj bejön, valami second manager féleség és csak ennyit mond : "You can go home!" - és ezzel a tömör és lényegre törő mondattal ki is ment. Hát jó , that was fast . Mentem át öltöztem és kicsit szomorúan, de nézve a jó oldalát is a napnak haza kullogtam.
5. nap Szerda
Millenium Hotel 10.30-tól na mondom, ez csak jobb lehet mint a tegnapi, és ma már fizetésért megy a játék is. Hát szembesültem a ténnyel ismét. RENGETEG a magyar itt kinn. Csak aznap kb. 10et számoltam a hotelbe. Lement a nap hosszú volt . 22-ig tartott , 4rendezvény, minden simán ment. Fáradtan haza és alvás 01-kor.
6. nap Csüt.
Ismét Millenium Hotel 10.30-tól , már ismertem nagyjából mindent, rendezvény lement, semmi extra 15kor go home !
7. nap Péntek Training Day! (amit otthon a saját bőrödön tanulsz és tapasztalsz, azt itt leoktatják, - ja és fizetik ezt a napot is)
08-tól Milleniumban . Gyorsan még berendeztünk egy meetingre egy termet , majd indult a buli. Ezt úgy kell elképzelni, hogy volt benne: Roomok bemutatása, ballroomok, konyha, raktár , asztalok, étkészletek minden amit már tudtam , hisz 2napot lehúztam és ha ezeket nem tudom mit sem érek, szóval nagyon unalmas volt. Majd ezután vészkijáratok ismerete, tűz esetén mi a teendő stb... nagyon jó fej kis előadó csávó tartotta már ezt a részt, tényleg látszott rajta , hogy imádja a munkáját .
Szó mi szó , rendesen megtömték a fejem angollal, gyors beszéd, pörgő nyelv, folyamatos információ áramlás és kérdések - kérdések - kérdések, hogy bevéssék a dolgokat. Bár nem tudom mi értelme volt, hisz mindannyian külsős cégtől vagyunk (ebben a városban a hotelekben senki se belsős), és lehet, hogy soha többé nem jövünk ide vissza , de mindegy nem zavar addig amíg kifizetik. 15.00kor végeztünk és bementem még az Agency-hez, mivel megbeszéltük, hogy átrágjuk a hetet pénteken. Megérkezem, tömeg. Hát persze, hisz péntek fizetésnap ! Na sebaj várok , várok , várok... majd megcsörren a telefon. És nő benn, egy hangúan míg fél fülén a telefon fel kiált, kinek van Executive Lounge tapasztalata ? Hát mondom én fel nem teszem a kezem, dög fáradt voltam és alig éltem. Senki... na mondom mifene. Majd rám néz, neked van ugye? Hisz a Marriottban biztos kellett. Mondom igen van... "Okay , i got one" hangzott el a gyors válasz a telefon túl oldalára. Felállok oda megyek azt asztalához, mondom, így nem hiszem, hogy épp fess leszek az estére, ugyanis reggel óta kicsit megnőtt a borosta. "Nem bizony, lekéne borotválkozni, van nálad?" - Persze, sőt még egy grillsütő is van a táskámba ha megéheznék útközbe..... "nincs? akkor menj ki és vedd meg a legolcsóbbat, aztán lenn megtudod csinálni, de siess , mert oda kéne érned 1órán belül. Hova is ? "Nem mondtam? Marriott Hotel London, Marble Arch" Hóhó, erre kíváncsi leszek !
Megvettem a legolcsóbbat, 1font darab, 1pengés !!! Karcolós! Mondanom sem kell, véreztem ahol csak lehetett... szóval wc papírral nyomkodtam oda úton a hegeket, hogy elmúljon.
Természetesen 17óra, itt , csúcsidőnek a csúcsideje! Hát csak 18-ra értem oda , de nem volt gáz. Megoldottam mindent, 22-kor végeztem, irány haza. Szép volt, jó volt, hosszú volt... a nap !
8. nap Szombat
Örültem, hogy végre nem kell korán kellni, így 9-kor keltem. Irány vásárolni. Mivel előző nap nagyon beázott a cipőm így vettem egy újat, ezenkívül még jövőhétre, sok sok kaját. Majd kb. alkarnyi hosszúságú borda levolt árazva 3fontról 1,49-re úgyhogy vettünk egyből 3mat belőle. 1-1 nekünk Balázzsal +1 Petinek.
Jó lesz grillezni. Zsuzsi pedig csirkét kapott. Egyszercsak váratlanul hívott egy ismeretlen angol szám, ami mint kiderült az Agency egyik alkalmazottjának a private száma volt, hogy holnap reggel tudnék e menni, a Capthorne Tara Hotelbe. Hát persze, oke, 7-re ott leszek.
Itthon előkészülés szén , tűz, hely, rács, fólia, gyújt, kipufog...hát pufogott rendesen kicsit befüstöltünk a szomszédnak. Majd mire kellő parazsunk lett, hogy a husokat rátegyük, kaptunk egy jégesőt. Ez itt ilyen. Egyszer sűt a nap megdöglesz meleg van, aztán jégeső! :)
Fuccs az egésznek gyorsan mindent be... mire bevittük megint sütött a nap. Parazsunk még volt, hát ráraktuk a rácsot megint, de az előzőből tanulva már csak a csirkét hoztuk ki. Pár perc múlva esett az eső egy keveset , úgyhogy azt mondtuk, hagyjuk a fenébe...megsütjük benn, csak együnk már ! Így lett. Jól laktunk. És korán feküdtem, mert reggel 4.30kor már csörgött az óra.
Hát ennyi , végre végeztem. Jó hosszú post. De nagyjából leírtam amit le akartam. Persze sok minden kimaradt, de azért ne legyen már Egri Csillagok.
Igyekszem írni, amint időm és kedvem lesz hozzá. Elején sűrűbben, később azért a heti 1-et szeretném tartani.
Elköszönök mára, viszlát kedves modern naplóm.
