2013. május 23., csütörtök

A szél megállhat, de a munka sosem

...hogy Pali bácsit idézzem a Marriottból :) , egyik kedvenc mondása volt és naponta ha nem mondta el minimum 5x , akkor valami nem stimmelt ... hát a munka nálam se állt meg. Vasárnap azért még bementem az utolsó napra, ahogy azt meg ígértem a managernek. Fog összeszorít, és elhatároztam még reggel 4-kor, hogy ez egy nagyon jó nap lesz, ma jöhet bármi.
Az is lett. Senki nem tudott semmit benn, és én sem mondtam senkinek semmit, mert nem szeretem sajnáltatni magam, ezt bárki megmondhatja a környezetemben. Minden ment úgy, mint egy átlagos vasárnapi napon. Azzal a kivétellel, hogy érkezett egy új manager, aki kb. az első 5 perc után rájött, hogy én nem ma kezdtem, és onnantól minden nyűgjével és bajával hozzám jött. Kínai volt, első napos és kb. 40 év körüli. De azon a napon (bármekkora háttérrel és tapasztalattal is érkezett), nem ő volt a vezető, vagy legalábbis nagyon nem ezt sugallta az egész énje. Az én managerem aznapra megkért, hogy tanítsam be, hogy mit hol talál, minek hol a helye és terítsünk meg ebédre 40 főre. Vidám nap volt és büszkeséggel töltött el, hogy megbíznak már ilyen szinten bennem, de ott motoszkált a fejemben végig, hogy mennyire abszurd dolog, hogy utolsó napon ilyen feladatokat kapok :)
A nap lement simán, és véget is ért, de már másnapra tudtam az ügynökség által, hogy új hotel, új hely és szintén 5 csillagos, így teljes nyugodtsággal aludtam el aznap.
Hétfőn mentem is az új helyre, nevezzük nevén Crowne Plaza, ahol kiderült, hogy nem a normál reggeliztetés lesz az étterem részben, hanem fenn az első emeleten az executive -ban (ez afféle Vip terem a vendégeknek) kell majd aznap reggel helytállnom.
Nem telt el két óra, és oda jött hozzám a helyi manager, hogy elkérje a telefonszámom és a nevem, (idézem) mert szeretne innentől egyenesen engem hívni, hiszen már tele van a töke a lusta indiai gyerekekből, akik csak kóvájognak a placcon és nem csinálnak semmit. Megadtam neki és megegyeztünk, hogy minden hétvégén hívni fog hiszen, akkor szoktak többen jönni ide. Ezután folytattam a munkát és feljött közben az étterem manager is falatozni egy kicsit, hisz itt még sincsenek kamerák, mint lenn (így megy ez), és látott ő is munka közben. A két manager között a következő beszélgetés zajlott le stílusosan vendégek között, nem halk hangerőn:
-Te ki ez a srác ? (éttermi man.)
-Hisz te küldted fel te hülye (executive man.)
-Ő kell nekem
-Felejtsd el, marad itt, már beszéltem is vele. Jönni fog mindig.
-Akkor holnapra kell
-Nagy szerencséd, holnap nem lesz itt semmi.
-Akkor holnap 7-kor nálam kezd.
-Rendben,de csak 1 napra.

Hát így megy ez... darab-darab. Mint egy áru termék, és egyszerre pedig az elismerés érzése megint.
Attól a naptól kezdve egy hetes shiftet kaptam (egyhetes, előre lefoglalt fix munka). Azóta is ott telnek a napok/reggelek.
Tegnap (szerda) , oda jött hozzám, az éttermi manager, hogy van e állandó, vagy más munkám a jövőhétre. Mondtam, hogy nincs.
Rendben, akkor gyere jövőhéten is végig hozzánk. Így ez megint eldőlt. Van új hely ismét, és a hétvégékre is van hol lenni az executive révén. Mindezt házon belül. Tehát ha kihúzok itt hosszabb időt abból még fizu emelés is lehet. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

És, hogy legyen egy két kép mára is...kedden reggeliztetés után, kaptam egy banqueting melót a Langham hotelbe, de a kettő között volt két óra üresjáratom. Ki is használtam, íme pár kép, Disney Shop !











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése